Ugorj a számba!

Mielőtt még bárki rosszra gondolna, a címnek semmi köze bármiféle férfi-női megnyilvánuláshoz. Ez a felszólítás nem más, mint a SALTIMBOCCA ALLA ROMANA néven elhíresült borjúétel szabad fordítása.
Véleményem szerint egyetlen magára valamit is adó olasz étterem sem lehet maradéktalanul elégedett az étlapján található kínálattal, amennyiben ez a műremek hiányzik róla.
Az én viszonyom a saltimboccával mindig is egyoldalú volt, vagyis éttermekben sűrűn kértem, maga az elkészítés viszont sokáig váratott magára. Aztán a múlt szombati portyán hirtelen felindulásból "megkértem" 10 szép borjúcomb szeletet, hogy jobb híján legyenek lakói az én kosaramnak. Innentől kezdve pedig jött a szokásos: hazavitte, megsütötte, az iciri-piciri család pedig mind megette.

Saltimbocca

Hozzávalók (4 személyre):

8 szelet borjúcomb
8 szelet pármai sonka
8 nagy friss zsályalevél
vaj (lehetőség szerint házi) a sütéshez
2 dl száraz fehérbor
2 dl tejszín
10-12 db kisebb zsályalevél
bors

A borjúszeleteket óvatosan (én jellemzően 2 réteg folpackot teszek a húsra) kiklopfoljuk, enyhén borsozzuk, majd ráhelyezzük a sonkaszeleteket, a zsályaleveleket és egy fogvájóval a hússzeletekhez rögzítjük azokat. Sózni nem szükséges, mivel a sonka önmagában elegendő erre a célra.
A vajat felforrósítjük, ügyelve arra, hogy ne égjen és a sonkás felükkel lefelé belehelyezzük a húsokat. 2 percnyi sütés után a szeleteket megfordítjuk és a másik oldalukat is ugyanennyi ideig sütjük. Az így elkészült húsokat melegen tartjuk.
Némi vajat teszünk még a tepsibe, kissé megpirítjuk a maradék zsályaleveleket, majd felöntjük a borral és egy fakanál segítségével felkaparjuk a serpenyő aljára ragadt rendkívül értékes pörzsanyagokat. Amint az alkohol elpárolgott, hozzáadjuk a tejszínt, majd besűrítjük.
A húsokat tányérra szedjük, a tejszínes mártást mellékanalazzuk és friss - parmezánforgáccsal megszórt - kevert salátával tálaljuk.
Hát nem egyszerű?!

Bon Appétit!

Le Chef Amateur