A tésztaételek - ezek közül is főként az Itáliából származóak - nagy gyengéim. Sokat kipróbáltam már (ezeket meg is fogom osztani Veletek), de folyamatosan keresem az újabb és újabb változatokat.
A hétvége egy részét feleségem anyósáéknál töltöttük, és mivel ők (vagyis az én szüleim) is igen komoly kapcsolatot ápolnak a tésztafélékkel, arra a döntésre jutottam, hogy megajándékozzuk őket egy újdonsággal. Ez pedig nem más, mint a cukkinis carbonara.
Le kell szögeznem, hogy különböző vendéglátóipari intézményekben összeszedett tapasztalataim alapján ki kell jelenteneme, hogy mi magyarok nem tudunk carbonarat készíteni. Mindenki úgy gondolja, hogy elszaladok a helyi kisboltba, veszek selyemsonkát (ááááá, FREON!!!) + némi tejszínt, és az étolajon megsütött (szándékosan használom ezt a szót) hagymára ezeket rádobva, majd alaposan összekeverve készen is vagyunk. Nos, el kell keserítenem mindazokat, akik úgy vélték, hogy ez a carbonara készítés leghelyesebb módja. EZ NEM AZ! És ha ez nem az, akkor melyik a helyes irány? Nos, szerintem, és persze a világ számos elismert gasztronómiai szaktekintélye szerint is, ez:
500 gr penne tésztát sós vízben kifőzünk, majd leszűrjük és félretesszük. A főzővízből is megtartunk valamennyit.
5-6 db közepes méretű cukkinit hosszában félbevágunk, a magházat kávéskanál segítségével eltávolítjuk, és a penne méretével nagyjából megegyezőre daraboljuk.
500-600 gr pancetta-t (kövezzetek akár meg, de a kolozsvári szerintem ugyanúgy megteszi) nagyjából 1 x 2 cm-es darabokra vágunk.
Időközben összekeverünk 6 tojás sárgáját, 3 dl tejszínnel és 10 dkg reszelt parmezánnal.
A szalonnát egy legalább 28 cm-es, mély serpenyőben 2-3 evőkanál olívaolajon ropogósra sütjük, majd beletesszük a cukkinit, meghintjük frissen őrölt borssal és hozzáteszünk 2 evőkanálnyi friss, apróra vágott kakukkfüvet. Az egészet többször alaposan átforgatjuk és addig pirítjuk, amíg a cukkini felszíne szép aranybarnás színt nem kap.
És most jön a kényes rész!
Az előre kifőzött tésztát + némi főzőlevet hozzáadunk a serpenyőben rotyogó finomságokhoz és így együtt összekeverjük. Amikor elég forrónak találjuk a serpenyő tartalmát, akkor egy gyors mozdulattal hozzákeverjük a tojás-tejszín-parmezán keveréket figyelve arra, hogy ezzel egyidejűleg le is vegyük a serpenyőt a tűzhelyről, egyébként a tojás összeugrik.
És most már nincs más hátra, mint némi extra parmezánnal meghintve jóízűen elfogyasztani.
Bon Appétit!
Le Chef Amateur
U.i.: Az a helyzet, hogy az időről-időre bekövetkező éjszakai vadászataim alkalmával hidegen is szeretem. Persze, azt másnap reggel határozottan tagadom, hogy bármilyen kapcsolat lenne közöttem és a hűtőben megcsappant élelmiszer tartalékok között!
